Szépségnap.

Szépség. Olyan hülye szó ez, ha belegondolunk. Mindenki szép. Legalábbis, mindenkin van valami szép.Ma szépségnapot tartottam. Fodrász, műköröm. Valamikor jövőhéten kozmetikushoz is elmegyek. Ilzenkor, mindig olyan frissnek érzem magam. Szépnek.

Nagyjából a mai napom egy szóval érzékeltethető : unalmas. Elég unalmas. Bár, amikor röhögő görcsöt kaptam Bogitól az jó volt. A fiúk meg azon röhögtek, hogy hogy röhögök. Most meg este van, fáj az ujjam mert elvágtam, és laptoppal az öleme, úgy hogy a kutya rajtam fekszik vízípipázok. Jááj. Holnap kamara főpróba. Dejóó (N). Jaaa és fázom. És holnap első óra ének. Aztán meg wwááá. Utálom az irodalmat. És amúgy imádom, de a tanárnő miatt gyűlölöm.

Mindjárt karácsony. Várom már. De annyira amennyira szoktam nem :\

Egyébként... én nem hiszem el, hogy Dorka magántanuló lesz. Mért lenne? Ha mégis így lesz...hát nem tudom... hiányozna... nem akarom. Na mindegy. Ha megtörténik, megtörténik...

Barátok.

Meglepődtem. Rám írt... Igen, rám írt Ő.. aki annyira hiányzott. Aki úgy éreztem, hogy becsapott, átvert, elhagyott. De... mégis most... kibékültem vele.. megtudta magyarázni a dolgot... de én nem hiszem el! De nem akarom bevallani magamnak hogy hazugság, mert nekem szükségem van rá...Rá, és még valakire. De az utóbbi, már nem lesz mellettem soha. És nem is akarom! Szükségem van rá, de nem akarom, hogy mellettem legyen, mert mindig csak fájdalmat okoz nekem. Kifejteném, mit jelent számomra az a szó, hogy barát. Barát az, aki nem hagy cserben életed legkritikusabb időszakában. Ebben kedves utóbbi, megbuktál. Barát az, aki nem kétszínűsködik, nem hord el mindennek a hátad mögött, nem mozog olyan körökben, amikben nem kéne. Ebben kedves utóbbi, megbuktál. Barát az, aki nem hazudja végig a 8 éves "barátságotokat", nem mond le mindent, valamilyen kamu indokkal, és nem próbál meg átverni minden esetben. Ebben kedves utóbbi, megbuktál. Barát az, aki nem mondja a szemembe egy másik emberre, hogy mekkora ribanc, és utána nem rohan az illetőhöz, hogy én mekkora egy ribanc vagyok. Ebben kedves utóbbi, megbuktál. Voltál te valaha barát? Soha senkinek! Mindenben megbuktál... És, mivel ma egy jó hosszú bejegyzést akarok írni... akkor kifejteném, NÉVVEL, hogy ki barát, és hogy miért. Tibii... A legjobb barátom. Sokat veszekszünk... és ez így helyes! Szeretem őt, mert mellettem áll, ha bajban vagyok, kiáll értem, és figyel rám.. Nem találkozunk sokat, de ha ott kell lennie valahol, higgyétek el, ő ott lesz velem! Dalmii... 14 év. Sok idő. Mégis barátok maradtunk... Együtt születtünk, együtt szerettük ugyanazokat a zenekarokat, meséket, színészeket, filmeket. És ez így is marad. Együtt vagyunk, amíg csak lehet. Te is, a legjobb barátom vagy! Fruzsii... Amikor először találkoztam vele, nyáron, bowlingozni mentünk.. onnantól kezdve teljesen úgy érzem, hogy jobb barátnőt nem foghatok ki nála. Ha Ő, nem is szeret engem annyira, mint én őt, tudnia kell hogy mindennél jobban szeretem, és a legjobb barátaim közé sorolom.. ( csak ők hárman, nincs több. ) És bármit megtennék, érte. Mert nekem rettentő fontos Mindig számíthatok rá, ha rossz kedvem van, ha jó, megnevettet. Úgy viselkedik, mint egy igazi barát!  Hát, Fruzsii, ha most olvasod... most már tudod, hogy mért szeretlek. Dóri... Mostanában furcsán viselkedik. Nem tudom minek köszönhető, lehet hogy az új iskola... De megváltozott.. és nem jó irányban! Hiányzik, a régi őszínte kedves, és csodálatos hangú énekes társam... Gyere vissza! Cofi... Cofi, mindig Cofi marad. Bármilyen helyzetben számíthatok rá, és én ezt tudom. Néha eltűnik, egy kis időre, néha meg állandóan találkozunk. Szeretlek! És akkor most... Simon... Úgy éreztem, hogy becsaptál, átvágtál, és ez így is van.. de nem érdekel! Mert nagyon hiányoztál.. Leszarom, hogy mi is történt igazából.. ez van.. Hát.. ennyi mára ami tőlem telik. holnap van a születésnapom... Meglátjuk hogy alakul. Good bye...
" Hova harapok, most beléd titokban. Meleg vér folyik lassan, a nyakadra. Mert nincs ma más, csak vérszívás, semmi csábítás. Mert úgy sem kell belőled más! " Péterfy Bori - Vámpír
Azért, ebben a dalban érzitek az iróniát? :D

Őszinte gyerekség.

Őszintén, gyereknek érzem most magamat. Tegnap apuval voltunk a Jazz és Dal az Operában c. koncerten, amire már nagyon rég vágytam. Zseniális volt. Ez ismét megerősített abban, hogy jazz énekesnő akarok lenni. És az is leszek. És, igen. Gyereknek érzem magamat. Ennek is megvan az oka. Tegnap anza bejelentette, hogy az unoka tesóm, Kriszti, végre benéz hozzánk. És ugyanolyan öröm töltött el, mint régen, amikor ezt meghallottam. Az izgalom, hpgy júúj jön a Krisztike, ami régen volt, most újra elhatalmasadotott rajtam. Őszintén gyereknek érzem magam!

Készen vagyok.

Hát íííme. Készen van a blog. Kapott egy teljesen új külsőt. És megmondom őszintén, nekem borzasztóan tetszik. Rengeteget dolgoztam vele, bár megjegyezném ez én már csak "feldolgoztam" mert nagy része már készen volt. És ezt köszönöm, azoknak akik csinálták! Talán holnap megcsinálom, a Költőképzelet layout-ját is. De ma már biztosan nem. Mára már nem tudok mit írni, mert nem :'D. Itt vagyok lent a pubba, itt vannak Csabáék (nagybátyámék), illetve most mentek el. Nah mind1. Jóéjszakáát :)

Írás.

Tegnap írtam. Újra. Az álmokról. Magáért beszél. Holnap beillesztem majd, csak másik gépen van. Nekem tetszik. Nem túl eredeti, de benne van minden amire gondoltam abban a pár órában amikor azt az 1 oldalt megírtam, ( igen. 3-4 óra alatt írtam meg 1 oldalt. ) és benne vagyok én magam. Azt hiszem, hogy a mai bejegyzésemben kifejtem, hogy mit érzek, amikor írhatok. Hogy, hogyan állok hozzá, hogy kezdem, el mi ad ihletett, hogyan tudom beleadni magamat, és egyebek. Ritkán van olyan, hogy csak úgy neki állok írni. Általában mindig megihlet valami. Ha mégsem, akkor képes vagyok 30 percet ülni a gép előtt, és gondolkozni , hogy most akkor mit is írjak...Ha viszont megihlet valami, akkor csak írom, és írom, és írom a sorokat, egészen addig amíg már bele nem fáradok abba hogy ütöm a billentyűzetet. Ám, ha nincs ihletem, akkor egyszer csak elkezdek valamit írogatni, és a végén, általában kisül belőle valami egész jó dolog. De az az igazi, ha megvan, hogy miről akarok írni. Akkor tényleg, a végén valami olyan dolog jön létre, ami számomra igazán fontos. Ilyen a kedvenc művem is. "A pad". Amikor azt megírtam, olyan lelkiállapotban voltam, amin azt hozta ki belőlem, hogy leírjam azt, hogy milyenek a mai emberek. A másik blogomon azt ma közzé teszem, a másik kedvenc művemmel együtt. A bejegyzésem végén feltüntetem a címet. A másik, amit az előbb említettem, az "Ismeretlen dal". Ezt egy álmom ihlette. Azt álmodtam, hogy egy réten állok, tél van, és bármerre megyek mindig megváltozik a táj, és nem találom az otthonom. Egészen kedvelem ezt is. Most egy kicsit eltérek az írástól. Azt tudni kell rólam, hogy mindenem az éneklés. Annyira a mindenem, hogy ezzel akarok foglalkozni. Muszáj. Értek hozzá. De, mostanában, már nem énekelek annyit mint régen. Nem tudom miért. Talán az iskola miatt? Vagy a problémáim miatt? Nem tudom... De már kezd idegesíteni. Énekelnem kell. Mostanság, viszont már semmire nem fordítok annyi időt, mint amennyit kéne. Furcsa vagyok. De ez van. Talán majd változok az időmúlásával. Ha nem, akkor pedig elbasztam.

Költőképzelet

Úgy gondolom, ez alkalomhoz illő.

Muszáj írnom. De nem tudok. Így hát ehhez a hangulathoz illő, verseket, dalszövegeket illesztek be... tök feleslegesen.. de, hátha mégis, látod. ezeket csak neked...

Azt hittem érdemes meghalni csak azér’

Hogy egy dalt eljátszak és hogyha a babér
A fejemre kerül vagy a nagyobb nyakamba
Vagy hogyha még nagyobb hullahoppozgatva

Sétáljak benne végig majd a főúton
Az autók tülkölnek én meg csak hogy tudom
Rossz helyen sétálok de járdán nem férek el
Mer’ az én koszorúm nagy helyet követel

Magának és végül engem vesz úgy körül
Hogy foglya-káplárja is leszek legbelül
Fájó szívemnek csak az a kívánsága
Hogy ezt a vonulást amit én meglássa

Az anyám sóhajtson ez lett az én fiam
Pedig nem hittük ezt amikor boldogan
Otthon ültünk és vártuk már nagyon haza
15 volt és még nem volt soha csaja

Vagy nem tudtunk legalább mi szülők róla
De hogy kirúgták hazajött azt mondta
Bocs de a lejtőn le annyi már szentesnek
Gimnáziumnak meg szülői terveknek

Aztán most koszorú jó volt az a pofon
Apának mondja ezt anyu de én tudom
Pofonból nem lett még koszorú úgy soha
Pofonból koszorú nem lett még soha.

Azt hittem érdemes meghalni csak ezér’
Hogy egy dalt eljátszak és hogyha belefér
Színpadon halni meg nem is így csatába
De hogy párnák közt bár mindenhogy hiába

Van ez a szar élet bár szebb is lehetne
Ha nem volna kényszer hogy minden szar este
Eljátszam milyen szar nekem ez az élet

Hogy örülj ha hozzáméred majd a tiédet 

30Y

Emlékedre a kedvenc versem.

Csönd ül szívemen és lomha sötét takar,
halkan koccan a fagy, pattog az erdei
út mentén a folyó, tükre sajogva megáll
     s döfködi partját.

Meddig tart ez a tél? fázik a föld alatt
régi, szép szeretők csontja s el is reped.
Mély barlangja ölén borzas a medve, jajong,
        sír a kis őz is.

Sírdogál a kis őz, ónos a téli ég,
felhők rojtja libeg, fúja hideg sötét,
meg-megvillan a hold, szálldos a hószinü rém
        s rázza a fákat.

Lassan játszik a fagy s mint a halál komoly,
jégből gyönge virág pattan az ablakon,
hinnéd, csipke csak és súlyosan omlik alá,
        mint a verejték.

Így lépdelget eléd most ez a versem is,
halkan toppan a szó, majd röpül és zuhan,
épp úgy mint a halál. És suhogó, teli csönd
        hallgat utána.

                Radnóti Miklós             

Egy.

Szomorú vagyok. Ürességet érzek a szívemben, lelkemben, fejemben egyaránt. Valaki akit szerettem- és még akkor is ha mostanság nem beszéltünk sokat és ez tény, - itt hagyott, és hiányzik. Meghalt. Többet nem jön vissza. De, még ha szomorú is vagyok, belül érzek egy kis megkönnyebbülést, és örömöt is, mert tudom, hogy már nem szenved többé. Hiányzik. És nem változtat a helyzeten semmi. Hiszen ilyen az élet. Kegyetlen, gyötrő, fájdalmas. Amikor kicsi voltam, azt hittem, hogy majd ha nagy leszek, az tök jó lesz, bármit megtehetek, és bárkival úgy beszélhetek cselekedhetek majd, ahogy én akarom - persze ezt úgy értem, hogy egyenrangú leszek -  de nem így van. Sőt. Így csak egyre rosszabb. Tisztelet, Tudatosság, Figyelem. Ezekre szükségünk van az életben, ha akarjuk valamire vinni. Nekem megvannak, csak mostanság, nem tudom alkalmazni, úgy ahogy én szeretném. Nem úgy sikerülnek a dolgaim. És most pont ezért, szomorúbb vagyok mostanság, mint máskor. Amúgy is tél van. Ilyenkor, állítólag mindenki fáradtabb, szomorúbb. Ez ugyan igaz, de én nem fogom erre. Én egyszerűen csak olyan napokat, heteket, hónapokat élek, amik a szomorúsággal, és a fáradtsággal telnek. Sajnálom, ez vagyok én. És most is, anyám leüvöltötte a fejem, holott meggyőződésem, hogy nem azt beszéltük meg hogy hazamegyek, hanem, hogy apuhoz megyek be a pubba. Ő azt mondja, hogy ez nem igaz és stbstbstb... De én emlékszem, hogy azt beszéltük meg, hogy bejövök, veszek füzeteket, és bejövök apuhoz. Vagy legalábbis, valami ilyesmi volt. Fáradt vagy is vagyok. Hosszú napom volt. Versmondó verseny - mellesleg helyezést nem értem el - hazajövetel, tanulás a suliba, tesi óra, 4 óra alvás, 6kor kelés és egyebek... Mindegy. Úgy érzem lesznek ennél rosszabb napjaim is. De most kitölti a gondolataim, az, hogy meghalt valakim. Hogy hiányozni fog, és hogy most egy icipici darabka letört a szívemből. Picike, de nem a legkisebb. És bár tényleg, icuripicuri, hatalmas űr támadt bennem. Hát erről ennyit.