Osztálytalálkozó

Pénteken osztálytalálkozón voltam. Annyira jó volt látni a volt osztálytársakat. Alig változtunk... de mégis, mindenki egy kicsit más volt. Olyanok voltunk, mint egy nagy család. Vidámak, boldogok, mosolygósak. Feltöltött...Gabi néni a volt osztályfőnköm, babát vár. Annyira kivirult, annyira boldognak tűnik! Irigylem...

15 éves vagyok... és olykor rám jön, hogy mennyire jó lehet babázni. És nem értem magam, de én... néha azt kívánom bárcsak lenne nekem is gyerekem. Anyáskodó típus vagyok nagyon. Amikor látok, eg kismamát, és látom milyen boldog, irigy vagyok rá. Vagy amikor anukáka látok kisbabákkal. És néha azt mondom magmban, hogy én akarok egy gyereket.Aztán eszembe jut a tinédzser kor és egyebek... Akkor már más véleményen vagyok... de, babázni akkor is babáznék... Mivan velem?!

 Az élet, olyan mint egy hivatalos papír. Az apróbetűs részt sosem olvassuk el... és akkor szívjuk meg igazán.

Vissza

Kezdenek a dolgok vissza felé változni. Mint az elején. Amikor a többséget szerettem az osztályt, és ők színtúgy. Jólesik, amikor megint olyanokkal barátkozom akikkel egy időre mélypontra került a kapcsolatunk. És jólesik - bár már pofátlanul - végig röhögni egy órát velük. És jó amikor azt mondják : köszi. Vagy hogy szeretlek. És jó az amikor megkérdezik : és a jövőhéten valamerre? Mert tudom, hogy akkor tényleg javul valami. Hogy tényleg velem akarnak lenni, és hogy jól érzik magukat velem. Ez egy fajta visszajelzés... Pozitív!

A fellegekben járok. Úgy érzem élek. A jegyeim javulnak, az eszem jobban pörög, a dolgok mintha gördülékenyebben mennének. Végre látom, hogy van értelme mindennek. Ez vagyok én...

Szerelmes akarok lenni! Pillangókat a hasamba, izgulni mielőtt találkozunk, csókokat, öleléseket. Ezt hiányolom az életemből. Idáig azt mondogattam: nekem nem kell pasi, sokkal fontosabban a barátok, a szüleim, a tanulás. De most úgy érzem, hiányzik a szerelem az életemből. Na, majd meglátjuk mit hoz a holnap... <3

Szabad a csók,
ma szabad a szerelem.
Szabadnapos a szívem gyere velem...