2011. március 6., vasárnap

Osztálytalálkozó

Pénteken osztálytalálkozón voltam. Annyira jó volt látni a volt osztálytársakat. Alig változtunk... de mégis, mindenki egy kicsit más volt. Olyanok voltunk, mint egy nagy család. Vidámak, boldogok, mosolygósak. Feltöltött...Gabi néni a volt osztályfőnköm, babát vár. Annyira kivirult, annyira boldognak tűnik! Irigylem...

15 éves vagyok... és olykor rám jön, hogy mennyire jó lehet babázni. És nem értem magam, de én... néha azt kívánom bárcsak lenne nekem is gyerekem. Anyáskodó típus vagyok nagyon. Amikor látok, eg kismamát, és látom milyen boldog, irigy vagyok rá. Vagy amikor anukáka látok kisbabákkal. És néha azt mondom magmban, hogy én akarok egy gyereket.Aztán eszembe jut a tinédzser kor és egyebek... Akkor már más véleményen vagyok... de, babázni akkor is babáznék... Mivan velem?!
 Az élet, olyan mint egy hivatalos papír. Az apróbetűs részt sosem olvassuk el... és akkor szívjuk meg igazán.

2011. március 1., kedd

Vissza

Kezdenek a dolgok vissza felé változni. Mint az elején. Amikor a többséget szerettem az osztályt, és ők színtúgy. Jólesik, amikor megint olyanokkal barátkozom akikkel egy időre mélypontra került a kapcsolatunk. És jólesik - bár már pofátlanul - végig röhögni egy órát velük. És jó amikor azt mondják : köszi. Vagy hogy szeretlek. És jó az amikor megkérdezik : és a jövőhéten valamerre? Mert tudom, hogy akkor tényleg javul valami. Hogy tényleg velem akarnak lenni, és hogy jól érzik magukat velem. Ez egy fajta visszajelzés... Pozitív!

A fellegekben járok. Úgy érzem élek. A jegyeim javulnak, az eszem jobban pörög, a dolgok mintha gördülékenyebben mennének. Végre látom, hogy van értelme mindennek. Ez vagyok én...

Szerelmes akarok lenni! Pillangókat a hasamba, izgulni mielőtt találkozunk, csókokat, öleléseket. Ezt hiányolom az életemből. Idáig azt mondogattam: nekem nem kell pasi, sokkal fontosabban a barátok, a szüleim, a tanulás. De most úgy érzem, hiányzik a szerelem az életemből. Na, majd meglátjuk mit hoz a holnap... <3

Szabad a csók,
ma szabad a szerelem.
Szabadnapos a szívem gyere velem...

2011. február 26., szombat

Milyen jó nap

Hát, ami napom... kegyetlenül jó volt. Csak pár barát egy kocsmában... de ezek a legjobbak. iszogattunk, vpzgettünk, beszélgettünk. És mennyire jó volt... Az ilyen alkalmakért érdemes élni. Fiatalok vagyunk. Lázadjunk! Azért vagyunk... Boldog vagyok! Ma boldog voltam...Csak mi lesz holnap.. nem tudom... De majd az idő eldönti...

Szóval, ennyit a lázadásról,
ennyit arról, hogy félre,
amit összemuzsikálsz nyáron,
azt raktározd el még télre.

Szóval, ennyit arról, hogy dicső,
szóval, ennyit arról, hogy szégyen,
amit összekuszálsz nyáron,
azt bogozd ki télen.

2011. február 25., péntek

Ahogy sétáltam, zenével a fülemben, észre sem vettem, hogyan haladnak el mellettem a házak. Rohant az idő. Rohantak körülöttem a fák. Minden. És valahogy minden olyan másnak tűnt. Mintha egy új világba csöppentem volna. Aztán rájöttem,hogy nem változik semmi. De csak ha tíz percig is tartott, nagyon jó volt. Kaptam valakitől tíz perc nyugalmat. És nem tudom kinek kell megköszönnöm azt a tíz csodálatos percet, de köszönöm!

figyelj!
játszunk szerelmest!
tudod, olyan veszedelmest!
gyújtsunk fel minden lomot,
családi házat, iskolát, templomot
nézni ahogy a tűz lobog
nézd a porrá izzott romokon
két szökött rab baktat
az aranyló homokon
a szerelmen innen
minden törvényen túl:
te meg én, csak most,
most most el ne aludj!
Köszönöm Anna and the Barbies!

Úton

én egy kicsit most meghaltam...
na, ne ijedj meg,
én azt, nem akartam,
csak látni téged félni,
engem élve remélni,
örülni, hogy nem kell
megőrülni...

2011. január 20., csütörtök

Helló Modern Dizájn!

Ledöntötött a lábamról a betegség. Elég csúnyán. De így van időm írkálni, és zenét hallgatni. És 4.-én Bori búcsúkoncetre megyek apuval gödöllőre a Trafó clubba úgyhogy mindenkit csak invitálni tudok az eseményre mert nagyon jó lesz! De egyébként rettentően nincs kedvem írni. Ahhoz van kedvem, hogy videókat illesszek be. Úgyhogy így teszek. Hamár Bori, akkor legyen Bori. :D

Határok

I like harping on the borders. There is something exciting in him. Some game. Some entertainer. But I am aware of him always, how I may go away till when. And if I reach the border I come to a stop. Generally.