Vissza

Kezdenek a dolgok vissza felé változni. Mint az elején. Amikor a többséget szerettem az osztályt, és ők színtúgy. Jólesik, amikor megint olyanokkal barátkozom akikkel egy időre mélypontra került a kapcsolatunk. És jólesik - bár már pofátlanul - végig röhögni egy órát velük. És jó amikor azt mondják : köszi. Vagy hogy szeretlek. És jó az amikor megkérdezik : és a jövőhéten valamerre? Mert tudom, hogy akkor tényleg javul valami. Hogy tényleg velem akarnak lenni, és hogy jól érzik magukat velem. Ez egy fajta visszajelzés... Pozitív!

A fellegekben járok. Úgy érzem élek. A jegyeim javulnak, az eszem jobban pörög, a dolgok mintha gördülékenyebben mennének. Végre látom, hogy van értelme mindennek. Ez vagyok én...

Szerelmes akarok lenni! Pillangókat a hasamba, izgulni mielőtt találkozunk, csókokat, öleléseket. Ezt hiányolom az életemből. Idáig azt mondogattam: nekem nem kell pasi, sokkal fontosabban a barátok, a szüleim, a tanulás. De most úgy érzem, hiányzik a szerelem az életemből. Na, majd meglátjuk mit hoz a holnap... <3

Szabad a csók,
ma szabad a szerelem.
Szabadnapos a szívem gyere velem...