Ahogy sétáltam, zenével a fülemben, észre sem vettem, hogyan haladnak el mellettem a házak. Rohant az idő. Rohantak körülöttem a fák. Minden. És valahogy minden olyan másnak tűnt. Mintha egy új világba csöppentem volna. Aztán rájöttem,hogy nem változik semmi. De csak ha tíz percig is tartott, nagyon jó volt. Kaptam valakitől tíz perc nyugalmat. És nem tudom kinek kell megköszönnöm azt a tíz csodálatos percet, de köszönöm!

figyelj!
játszunk szerelmest!
tudod, olyan veszedelmest!
gyújtsunk fel minden lomot,
családi házat, iskolát, templomot
nézni ahogy a tűz lobog
nézd a porrá izzott romokon
két szökött rab baktat
az aranyló homokon
a szerelmen innen
minden törvényen túl:
te meg én, csak most,
most most el ne aludj!
Köszönöm Anna and the Barbies!